Vallások, egyházak, vallás Indiában > India - wyw.hu

Az indiai vallások legfontosabb jellemzője, azoké, amelyek India talaján születtek és fejlődtek, az erőszakmentesség elmélete és gyakorlata. Nehéz nem alulértékelni, hogy ez az életvitel, a környező világ ilyen értése, a természettel való ilyen kölcsönös kapcsolat milyen mélyen hatja át az indiaiak mindennapi életét.

Dzsinát, a dzsainizmus alapítóját általában Buddha mellett emlegetik a vallástörténészek. Az összehasonlítás nem alaptalan, hisz a két vallásalapító kortárs volt, mindketten az ókori hinduizmus talajából származtak, s életükben, tanításukban is sok a közös vonás. Elvetették a kasztrendszert, nem ismerték el a védák autoritását, feleslegesnek tartották a brahminok áldozati szertartásait, nem törődtek az istenekkel.

Így nevezik a régi persák a közönségesen, bár nem helyesen tűzimádóknak elkeresztelt gebrek hitét. Megbizható források hiányában megközelítő pontossággal sem lehet e vallás keletkezésének időpontját meghatározni.

A dzsainizmus egy ősi vallás és filozófia, ami már az írott történelem kezdetekor létezett, már az indusvölgyi civilizációból (ie. 3000-1500) megmaradt leletekben is megtalálható. Végleges alakját Mahavira herceg (vallási nevén: Dzsina) tanításaiból nyerte. A dzsainizmus magát örökkévaló és univerzális igazságok gyűjteményének tartja, amiket az emberiség időnként elfelejt, de újra és újra visszatérnek a megvilágosodott vagy mindentudóvá vált emberek tanításain keresztül.

A szikh vallást mintegy 500 évvel ezelőtt Nának guru alapította. A guru szó tanítót jelent, a szikh vallást követő embereket pedig szikheknek, azaz tanítványoknak nevezik. Maga a szó a tanítványt, vagy tanulót jelentő szanszkrit „sisya” szóból származik. Az indiai pandzsábi nyelvben maga a szikh is tanulást jelent, így a Tíz Guru tanítványaira és a szikhizmus élő guruja, a “Sri Guru Granth Sahib”-nak nevezett szikh szentírás tanításainak követőire utal.

Iszlám és hindu elemeket egyesítő indiai vallás; Nának alapította Pandzsábban a XV. század végén.